VI.

Másnap Elenát átvitték az intenzív osztályról egy mezei kórterembe. Cyntia éppen bent volt nála, Mary a hotelben maradt, Lucas pedig a ballisztikusoknál időzött, mert az Elena vállából kioperált, roncsolódott töltény vizsgálata sokáig elhúzódott.
- Jobban érzed magad, drágám? - kérdezte Cyntia, miközben megigazította a lány párnáját.
- Igen, csak még egy kicsit gyenge vagyok. De már kutyabajom. Nem is értem, miért kell itt bent maradnom még napokig. Inkább már hazautaznék.
- Jobb, ha egy ilyen súlyos sérülés után kórházi körülmények között pihensz. Beszéltem a García testvérekkel. Holnap ők is beszaladnak hozzád.
- Ó, az nagyon jó lesz, de ugye hoznak valami finom húsételt? Megőrülök ettől a kajától, amit itt adnak. Egy hatalmas szelet grillezett húst, de még egy adag paellával is beérem, csak valamit! - nevetett a lány.
- Majd szólok nekik, hogy a kielégíthetetlen étvágyadon csillapítaniuk kell. De ebből látszik, hogy valóban a gyógyulás útjára léptél. - mosolygott Cyntia is.
- Menj haza, én elvagyok. Pihenj. - mondta végül Elena.
- Na jó, végül is Stevie biztosan nemsokára itt lesz. De holnap is jövök. Addig csak próbálj aludni. Az segít a felépülésben.
- Rendben. - bólogatott Elena, Cyntia pedig egy puszit nyomott a lány homlokára, majd kilépett a kórteremből.




Este hat óra körül Kevin Brightmore a rendőrkapitányság előterében várta, hogy végre hazamehessen. Még behívták, hogy korábbi vallomását aláírja. Lucas éppen előtte sietett ki az ajtón, és a nyomozó Kevin füle hallatára még visszakiabált az egyik munkatársának.
- Oké, Jim, de most rohanok. A szállodába megyek Maryhez. Egész nap nem beszéltünk. Aztán nyolc óra körül még Elenához is beugrom a kórházba. Valamit tegnap nagyon mondani akart. Szerinte még nincs vége az ügynek. Egyfolytában a cseresznyét emlegeti, bár szerintem ezúttal nincs igaza. De kíváncsi vagyok, mit mondd.
- Mondd meg neki, hogy üdvözlöm, és majd én is bemegyek. - válaszolt Jim.
- Oké, átadom. - Lucas kiviharzott az ajtón.
Kevin megvakarta az állát. Az ügyeletes tiszt lépett elé, és közölte vele, hogy mindennel végeztek és nyugodtan hazamehet. A fiú meggyorsította a lépteit...




Elena az ágyon fekve unottan kapcsolgatta a tévét. Borzasztóan idegesítette a semmittevés. A mobilja a bal kezénél volt. Sűrűn rápillantott, de hívás nem érkezett, az idő pedig csigalassúsággal haladt. Ekkor valaki lenyomta a kórterem kilincsét és lassan benyitott. Pamela Elsey volt az.
- Elnézést, Miss Lane. Remélem nem zavarom, csak aggódtam. Hallottam mi történt önnel, és gondoltam megkérdezem, hogy van.
- Nyugodtan jöjjön be. Egyébként is beszélni szerettem volna még önnel, Miss Elsey. - válaszolta Elena.
- Ó, valóban? És miről? - mosolygott a lány. - Esetleg még mindig Barryvel kapcsolatban?
- Nem, kedves. Johnnal kapcsolatban.
- Mr. Bolton? Nem tudom, mit mondhatnék róla azonkívül, hogy a pokolba kívánom őt.
- Például azt, hogyan vette rá őt, hogy ölje meg Barryt. - vágta rá Elena.
- Na de Miss Lane? Ezt mégis honnan veszi?
- Elmondom mit gondolok. Az ön gyásza nem volt őszinte. Ez persze még nem indokolja a gyanakvást. De számomra már jó kiindulópont. Abból, amit elmesélt nekem Barryről, világosan kiderült, hogy ő kezelte otthon a kasszát, és bár alkalmanként meglepte egy ajándékkal, mint az a párizsi út, ez önnek nem volt elég. Izgatta az az ötszázezer font, de hát kinek a fantáziáját ne izgatná. Kicsit unta magát Barry mellett, aki mindig a biztonságot kereste, szeretett inkább otthon ülni, és szeretett a munkájának élni. Ön, Miss Elsey elhanyagolva érezte magát, így megpróbálta rávenni Barryt, hogy vegyenek ki valamennyi pénzt a megtakarításból és a biztosítás összegéből, kicsit utazgassanak, szórakozzanak. De Barry ezt kategorikusan elutasította. Sőt meg is orrolt önre. Ekkor született meg az elhatározás. Csak úgy szerezheti meg a pénzt, ha Barry meghal. Korábban találkozott már John Boltonnal egy a versenyhez hasonló eseményen, ahová elkísérte Barryt. Felhívta és egy titkos randevúra csábította. Nem sokáig kellett fűznie őt, úgy gondolom, talán néhány hét alatt a hatása alá került. Bolton egyébként is gyenge jellem, agglegény, aki vakon hisz a nőkben és könnyedén elcsábul. Ráadásul az ötszázezer font neki is csábító volt, hiszen amint azt megtudtuk a nyomozás alkalmával, az internetes blog nem hozott sok pénzt a konyhára mostanában. A verseny napján Bolton bement Barryhez az öltözőbe, belekeverte a pezsgőjébe a gyógyszert, ahogyan azt ön mondta. Hiszen a versenyen jelenlévők közül csak ön tudhatta pontosan, hogy milyen gyógyszert és milyen időközönként szed a barátja. Szépen eligazította Boltont, ő pedig túladagolta Barrynek a gyógyszert. Eltüntette az ujjlenyomatokat egy fehér zsebkendővel, amit utána visszaadott önnek. Ön Bolton után szintén bement Barryhez, hogy kibéküljön vele. Sok szerencsét kívánt, megcsókolta, de nem vette észre, hogy egy kis cseresznyedarabot hagyott a szája szélén. Ez is gyanakvást keltett bennem, folyamatosan azon törtem a fejem, hogy került oda az a cseresznye. Persze bizonyítékom nincs rá, hogy valóban így történt, de mást nem tudok elképzelni, mert biztos, hogy Barry semmit nem evett főzés előtt. Hiszen ő profi volt. A verseny előtt a folyosón beleütköztem Kevin Brightmoreba. Azután észrevettem egy fehér zsebkendőt a földön. Úgy gondoltam, ő ejtette el. Amikor a tragédia után kihallgattuk, meg is kérdeztem erről. Mint később kiderült, a zsebkendő nem az övé volt, hanem Bobby Sanchezé. De akkor miért nem szólt erről? És miért lett annyira ideges, amikor felhoztam a témát? Újabb rejtély volt számomra. Aztán eszembe jutott, mi van, ha védett valakit? Talán Kevin meglátta, amint Bolton visszaadja önnek a zsebkendőjét, és amikor szintén egy zsebkendő egy gyilkossággal kapcsolatos kihallgatáson szóba kerül, Kevin megijed, és megpróbálja megvédeni önt. Hiszen vele is közelebbi kapcsolatba került, nem igaz? - mosolygott Elena.
- Ez egy nagyon érdekes történet, Miss Lane, de ahogy ön is mondta, nincs semmilyen bizonyítéka. - válaszolta Pamela kissé feszült arcot vágva.
- Ez azért nem egészen igaz. Ha Lucasnak tálalom az elképzelésem, biztosan elkérik például a zsebkendőjét. Ha megtalálják rajta Bolton ujjlenyomatát, vagy akár a hámszövetét, ami könnyedén rákerülhetett, akkor az egy kicsit más megvilágításba helyezi a dolgokat.
- Az lehet, Miss Lane... - lépett közelebb az ágyhoz Pamela. - De az a helyzet, hogy én erre sajnos nem adok önnek alkalmat. - a lány megfogott egy párnát, és a begipszelt kezű, védtelen Elena arcára szorította. Elena kapálózott, és megpróbálta egy kézzel kiszabadítani magát a szorult helyzetből. Ekkor a fürdőszoba és a kórterem ajtaja is kivágódott.
- Hagyja abba, Miss Elsey. Ezennel letartóztatom gyilkosságra való felbújtásért és gyilkossági kísérletért. - szólt Lucas, majd két másik rendőr leszedték a megzavarodott nőt Elenáról és megbilincselték. Lucas odasietett Lanehez.
- Jól vagy Elena?
- Igen, semmi gond. - bólogatott a lány, bár egy kicsit köhögött.




Másnap a García testvérek, Lucas, Cyntia és Jim Malek mind körbeülték Elena ágyát, aki széles vigyorral az arcán tömte magába a nagy adag paellát, amit Fedéék hoztak be neki.
- Díos mío Elena, hogy vállalhattál be egy ilyen veszélyes dolgot, csakhogy bizonyítékot szerezz ez ellen a nőszemély ellen? - értetlenkedett Florentino.
- Nekem inkább az a kérdésem, hogy Stevie hogy engedhette ezt meg?! - vágta rá Cyntia.
- Mama tudod, hogy ha Elena kitalál valamit, akkor hajthatatlan. És semmilyen konkrét bizonyítékunk nem volt Pamela Elsey ellen. A zsebkendő persze egy lehetőség, de az nagyon kevés. Persze Elsey ezt nem tudhatta. Neki éppen elég meggyőzőek voltak, a bőrszövet és ujjlenyomat szavak.
- Lényeg, hogy rács mögé dugjuk őt is! Ezt élvezem a legjobban. - kacsintott Elena, majd egy újabb adag rizst tömött a szájába...

V.

Elena az ajtó fedezékéből nézte az alakot, aki éppen az ablakon keresztül készült behatolni. A lány még a levegőt is óvatosan vette. A pulzusa az egekbe szökött, de próbálta nyugtatni magát. A fekete alaknak végre sikerült feltörnie a zárat és kinyitva az ablakot, belépett az étkezőhelyiségbe. Elena még kivárt. Tudni akarta, ki ez az ember és mire készül. Az alak a zseblámpájával világított. Elindult az öltözők irányába. Elena tökéletesnek látta az időt, hogy előbújjon és kövesse. Az alak belépett az öltözőbe, és amikor az ajtóval szemben lévő tükörre világított, láthatóvá vált az arca...




Lucas felriadt, amikor a mobiltelefonja sms érkezését jelezte. Hátranézett. Mary nem kelt fel a hangra. A nyomozó felült az ágyon, kidörzsölte a szeméből az álmot, majd a kezébe vette a mobilját és megnyitotta az üzenetet. Hirtelen felpattant, összeszedte a ruháit és 5 perc múlva már kabátban hagyta el a hotelszobát.
Mikor az étteremhez ért, odabent sötét volt, az ajtót pedig tárva-nyitva találta. Elővette a fegyverét, kibiztosította és az elemlámpával együtt maga elé tartva óvatosan belépett az étkezőhelyiségbe. Ekkor egy halk hang ütötte meg a fülét.
- Steven, ő már elment. A lámpát.
Lucas felismerte a hangot. Felkapcsolta a villanyt, és odarohant a bárpult mögött fekvő Elenához.
- Jézusom, Elena, téged meglőttek! - kiáltotta ijedten, amikor meglátta a lány vérző karját. Egy szempillantás alatt elővette a mobilját és mentőt hívott, majd levette a nadrágszíját és igyekezett valamiféle szorítókötést eszkábálni belőle. - Elena, nézz rám! El ne ájulj! Le ne hunyd a szemed! Csak engem nézz! Elena beszélj hozzám! Ki volt az? Ki lőtt meg?
- John. John Bolton.
- Tessék?
- Elfutott, amikor meghallott egy szirénát a környéken. - nyögte a lány. Lucas ismét elővette a telefonját.
- Jim, adjatok ki körözést John Bolton ellen a Barry Flynn ügy kapcsán. Az étteremből menekült el. Fegyver van nála. Veszélyes lehet.
- Oké, Steve. - hangzott a válasz, majd a nyomozó újra a karjában fekvő lányra koncentrált, aki közben elájult.
- Elena, ébredj! Hol a francban van már az a rohadt mentő? - nézett kétségbeesetten az ajtó irányába, mire végre feltűnt a villogó fény. - Elena itt a segítség, csak egy kicsit tarts ki még...




Lucas fel-alá járkált a műtő előtt. Cyntia próbálta megnyugtatni a fiát, bár ő maga is nagyon ideges volt.
- Stevie semmi baj nem lesz. Még időben rátaláltál.
- De már másfél órája bent vannak, mi a fene tart ennyi ideig?
- Fiam, te tudod a legjobban, hogy egy lőtt seb nem játék. Ülj le mert én is beleszédülök abba, ahogy járkálsz.
Mary két műanyag pohár kávéval a kezében tért vissza. Az egyiket átnyújtotta Cyntiának, a másikkal pedig Lucashoz lépett oda.
- Igyál ebből egy kicsit és ülj le egy percre. Attól, hogy itt járkálsz, nem mozdítasz előre semmit. Biztosan semmi gond nem lesz Elenával. Vállsérülésbe még nem halt bele senki.
- De ő nagyon sok vért veszített. - szólt egy kicsit ingerültebben a nyomozó, majd azonnal meg is bánta. - Ne haragudj Mary, csak ideges vagyok. Idd csak meg nyugodtan a kávét, én most éppen elég ébernek érzem magam.
A lány bólintott, majd leült Cyntia mellé és belekortyolt a forró italba. Ekkor végre kinyílt a műtő ajtaja. Az orvos lehúzva a kesztyűit, még beszélt néhány szót az asszisztensével, Lucas pedig már ott is termett mellette. A nyomozót Cyntia és Mary követte szorosan.
- Doktor úr, mondjon valamit! Sikerült a műtét? Hogy van Elena? Rendbe jön? - bombázta Lucas a kérdéseket az orvos felé.
- Igen, a lövedéket sikeresen eltávolítottuk. Elég szerencsétlenül fúródott a vállába. Szét is roncsolódott. Beletelik egy kis időbe, de Miss Lane tökéletesen rendbe fog jönni.
- Hála az égnek. - sóhajtott fel Cyntia.
- Bemehetek hozzá? - kérdezte Lucas.
- Igen, de most egyelőre csak ön és csak öt percet engedélyezek. Engedelmükkel, rám vár némi papírmunka. A lövedéket majd átadjuk Önöknek felügyelő úr, gondolom szüksége van rá. - válaszolta az orvos, majd intett egy nővérnek, hogy kísérje be az izgatott Lucast a kórterembe, ahová időközben Elenát már áthelyezték.
A nővér óvatosan nyitott be az ajtón. Lucasnak a lelkére kötötte, hogy ne zaklassa fel a beteget és öt percnél tovább ne legyen vele, hiszen még nemrég ébredt fel az altatásból. A nyomozó bólintott, majd amikor a nővér elment, belépett a szobába. Lassan odalépett a lány ágyhoz, odahúzott egy széket, leült és óvatosan megfogta Elena kezét. A lány kinyitotta a szemét és a férfira nézett.
- Steven.
- Itt vagyok. De ne nagyon beszélj. Elkaptuk Boltont. Jim éppen most puhítja. Mindent be fog vallani. A stukkerét is megtaláltuk. A lövedék is megvan a válladból. Barry Flynn meggyilkolásáért és az ellened elkövetett gyilkossági kísérletért fog felelni a bíróság előtt.
- De az nem... - nyögött a lány, de Lucas belefojtotta a szót.
- Ne beszélj, pihenned kell. Annyira aggódtam miattad. Meg kell vallanom neked, hogy talán még sosem féltem ennyire, mint az elmúlt két órában. Azt hittem, hogy meghalsz. De az orvos azt mondta, hogy tökéletesen fel fogsz épülni, csak időbe telik. Anya is itt van és Mary is, de őket nem engedte be az orvos. Holnap Federicoék is bejönnek hozzád. Elena még egyszer ne csinálj ilyet kérlek. Egyedül maradsz a tett színhelyén este. Ez nagyon veszélyes. Sőt, talán jobb is lenne, ha felhagynál ezzel az egész nyomozósdival. Nem akarom, hogy még egyszer kockáztasd az életedet. El sem tudod képzelni mit éreztem, amikor megláttalak a bárpult mögött vérző karral. Az elmúlt két órában pedig tudod én mindent felidéztem. Minden együtt töltött időt a megismerkedésünk óta. Emlékszem, először még gyanús is voltál nekem. - mosolygott Lucas, miközben még mindig Elena kezét fogta. - Aztán kiderült a titkod. Nagyon meglepődtem, amikor Jim tálalta a sztorit, miszerint te már több bűnügyet is felderítettél. Szinte hihetetlen. De most láthatod, hogy ez milyen veszélyekkel jár. Talán tényleg meg kellene gondolnod, hogy felhagyj ezzel a dologgal. Én...
- Ne süketelj. - mondta halkan a lány.
- Hogy mit ne csináljak? - lepődött meg Lucas.
- Ne süketelj felügyelő. - ismételte a lány, bár nehezére esett a beszéd, mert a feje még mindig kóválygott. - Valamit mondanom kell. De nincs erőm a szavadba vágni.
- Elena most inkább ne beszélj. Majd később elmondod.
- Most kell elmondanom. Ez nem jó így. A cseresznye... - a lány megpróbált felülni, de Lucas nem engedte neki.
- Nyugodj meg. Az ügy lezárva. Elkaptuk a tettest. Talán lázálmod van.
- Nem. A cseresznye. Nem csak ő. Ő is...
Ekkor belépett a kórterembe az orvos.
- Felügyelő úr, most már tényleg hagyja pihenni a beteget. Jöjjön velem, átadom az eltávolított lövedéket...

IV.

Lucas az édesanyja és Mary asztala felé igyekezett, majd megállt előttük.

- Nem láttátok Elenát?
- Nem kisfiam, miért?Azt hittem veled van.
- Szőrén-szálán eltűnt. Pedig sürgős a dolog. - toporgott a felügyelő.
- Stevie, már elég késő van. Egész éjszaka dolgoznod kell majd? - kérdezte Mary, és mocorogni kezdett a széken, hogy jelezze, nagyon elfáradt, és indulni szeretne.
- Nem, de még egy órát biztosan maradok. Menjetek addig. Ne várjatok rám. Majd az egyik járőr kolléga elvisz.
- És akkor te itt maradsz...Elenával? - kérdezte a lány, és Lane neve előtt jelentőségteljes szünetet tartott.
- Nem tudom, hogy Elena meddig marad. Lehet, hogy azért nem találom, mert már elment. Csak azon csodálkozom, hogy nem szólt róla. Bár nehéz rajta kiigazodni. Mindegy, induljatok. Hamarosan én is utánatok megyek a szállodába.
- Biztos vagy benne, fiam? - kérdezte Cyntia.
- Igen, persze.
- Na jól van, akkor menjünk Mary. De azért ha valami történik, hívjál fel!
- Nyugodj meg, egy óra alatt végzek.
Cyntia és Mary elköszöntek a felügyelőtől, majd kiléptek az utcára. Mary még visszanézett, és az étterem ablakán keresztül látta, ahogy Lucas int az idő közben feltűnő Elenának, odamegy hozzá, majd belekarol és az iroda felé vezeti a lányt. Mary dühösen szállt be az autó volánja mögé...




- Na végre, azt hittem szó nélkül leléptél. Mindenhol kerestelek. Hol voltál?
- Beszéltem még pár szót Bobby Sanchezzel. - válaszolta Elena.
- De hát már őt is kihallgattam. Ahogy az összes versenyzőt.
- Igen, de aggasztott a zsebkendő.
- A zsebkendő?Tényleg fontos? - kérdezte Lucas, miközben bezárta maguk mögött az irodaajtót.
- Na figyelj. Amikor Bobby Sancheznek odaadtam a zsebkendőt, mondtam neki, hogy a folyosón találtam. Csak annyit mondott, hogy majd elintézi a dolgot. Most megkérdeztem, odaadta e végül Kevinnek. Mire azt mondta, hogy ő is elvesztette a zsebkendőjét, és mikor megnézte jobban, meglátta benne a saját belehímzett monogramját. Szóval az a zsebkendő a Bobbyé.
- De akkor mi a gond?Megvan a zsebkendő tulajdonosa. Vagy úgy gondolod, hogy Bobby a tettes?
- Nem. De ha az a zsebkendő, amit én találtam, a Bobbyé, akkor miért mondta Kevin, hogy majd elkéri tőle?ÉRted?Miért mondta ezt Kevin, ha ő nem is veszítette el a zsebkendőjét?
- Hogyhogy nem veszítette el?Várj, ezt most nem értem. - nézett kérdőn Lucas a lányra. - Hiszen te magad mondtad, hogy láttad, hogy elhagyta.
- Nem Steven. Én azt mondtam, hogy nekiütköztem Kevinnek a folyosón. Majd amikor már befordult a sarkon, észrevettem a földön azt a zsebkendőt. És úgy gondoltam, ő hagyta el. De ezek szerint akkor tévedtem.
- Na de Elena. Attól ő még elhagyhatta a zsebkendőjét.
- Az is lehet. De az is, hogy amikor a zsebkendőt említettem, benne is felmerült, hogy talán valaki megölte Barryt. És lehet, hogy védeni akarja azt, aki szerinte megölte a fiút. - Elena kifújta az eddig benntartott levegőt, majd várakozóan nézett a tátott szájjal álló Lucasra.
- Szóval, Bobby Sanchez megölte Barry Flynnt, Kevin pedig ezt sejti, és védeni akarja Bobbyt?
- Nem. Bobby nem ölt meg senkit. Ő csak elhagyta a zsebkendőjét. - magyarázta Elena kétségbeesetten, immár két kézzel.
A felügyelő sóhajtott egy nagyot, hozott egy széket az egyik sarokból, és leültette rá Elenát, majd ő maga is helyet foglalt a lánnyal szemben. Vette egy újabb levegőt, lassan kifújta és az állát vakargató lányra nézett.
- Elena. Én már téged nem bírlak követni. Szóval most lassan mondd el még egyszer, úgy, hogy ez a sötét nyomozó, aki itt ül veled szemben, is fel bírja fogni, hogy mégis mi az isten van azzal a zsebkendővel.
- Rendben. Kevin védi Barry gyilkosát, aki nem Bobby.
- Hanem ki?
- Azt még nem tudom, de...
Elena hangját Lucas mobiljának a csörgése szakította félbe.
- Igen?Micsoda?Ez új fejlemény. Szép. Szép munka, köszi Jim.
- Mi az? - kérdezte Elena izgatottan.
- Jim Malek hívott. Újra beszélnünk kell Pamela Elseyvel.
- Csak nem biztosítás?
- Hogy a fenébe találtad ki Elena?
- Megérzés. A lány csak színlelte a nagy gyászt. De ti férfiak, általában nem tudjátok megkülönböztetni a valódi sírást a színlelt könnyektől.
- Értem. - húzta el a száját Lucas. - Szóval Barry Flynn a betegsége miatt kerek ötszázezer fontos életbiztosítást kötött arra az esetre, ha vele valami történne. A biztosításnak két kedvezményezettje van...




- Beszerezted amit kértem?
- Igen szívem, itt van.
- A dolgot még ma este meg kell csinálni.
- Az a nő túl sokat szaglászik. Tartok tőle.
- Jaj, ne gyere már te is ezzel. A nyomozó se gyanakszik.
- Igen, de hallottam, amikor Lane a zsebkendőről beszélgetett Bobby Sanchezzel. A zsebkendőről, érted?




Lucas belépett a szállodai szobába, az ajtó pedig magától csapódott be mögötte. Mary már aludt, de a hangra felébredt.
- Na végre, megjöttél.
- Ne haragudj Mary, nem akartalak felébreszteni. - ült le a nyomozó az ágy szélére, az arcát pedig a kezébe temette.
- Anyukád már alszik a szomszéd szobában. Jutottál valamire?
- Nos igen. De folyamatban lévő nyomozásról még neked sem beszélhetek, hiszen tudod.
- Igen persze. Folyamatban lévő nyomozásról csak Elena Lane-el beszélhetsz. - válaszolta gunyorosan a lány, majd a másik oldalára fordult.
- Mary, kérlek. Nagyon nehéz volt ez a nap. Most nem arra van szükségem, hogy ok nélkül féltékenykedj. Elena és közöttem csak baráti viszony van. Vagy olyasmi. De még csak nem is futunk össze hétvégente, úgyhogy igazán nincs okod rá, hogy kételkedj bennem. Nem csallak meg Elenával.
- A megcsalás nem csak tettekben nyilvánulhat meg. Stevie, az is egyfajta megcsalás, ha rá máshogy nézel. Ha úgy nézel rá, ahogy rám soha.
- De én sehogy nem nézek Elenára.
- Nem látod magad kívülről.
- Mary kérlek... - Lucas idegesen túrt bele a hajába.
- Na jó, Stevie, figyelj. Most pihenj le, aludd ki magad. De ha lezártad ezt az ügyet, és visszamegyünk Londonba, akkor át kell beszélnünk azt, hogy mi is van közöttünk. Rendben?
Lucas lassan bólintott, megpuszilta Mary arcát, majd a fürdőszoba felé vette az irányt, hogy lezuhanyozzon...




- Biztos, hogy még maradni akarsz Elena?Egyedül?
- Igen, Fede. De csak ha nem gond.
- Claro que no!Csak akkor zárkózz be rendesen most is. És akkor is, ha már elmentél. Itt van a biztonsági kód, amivel aktiválhatod a riasztót. - nyújtott át Fede egy cetlit a lánynak.
- Gracías. Nem lesz semmi gond.
- Rendben, akkor Buenas noches Elena querida, holnap találkozunk.
- Buenas noches Fede.
Egy puszival elköszöntek egymástól, majd Elena bezárta az étterem ajtaját Fede után. Leoltotta a villanyokat, és bement az irodába. Leült az íróasztalhoz, hátradőlt a kényelmes bőrfotelben és a gondolataiba merült. Csak az asztalon lévő kislámpa adott némi fényt. Ki lehet a bűntárs?Mert hogy nem egyedül csinálta, az biztos. És a bűntársa vajon a biztosítás másik kedvezményezettje?Ésszerű lenne. Vagy talán...?Igen, az is lehet!És akkor sürgősen cselekedni kell!
Elena hirtelen valami neszre lett figyelmes. Elővette a fiókból az áramszünet esetére odakészített elemlámpát, majd leoltotta a kis villanyt és az ajtóhoz lopakodott. Résnyire kinyitotta és óvatosan kikukucskált. Egy fekete alak épp az egyik oldalsó ablak zárjával matatott...

III.

Pamela Elsey szőke hajú, alacsony, molett lány. Elegáns lila selyemblúzt, magasított derekú térdig érő fekete szoknyát, és fekete tűsarkú cipőt viselt. Első ránézésre egy naiv fiatal lány benyomását keltette. Sírástól vörös szemekkel, zsebkendőjét az orra elé tartva lépett be az irodába. Lucas felállt a helyéről, elé sietett és leültette az íróasztalhoz, majd maga is visszaült, szembe Pamelával.
- Miss Elsey, először is hadd fejezzük ki őszinte részvétünket a vesztesége miatt. - mondta a felügyelő.
- Nagyon köszönöm. - válaszolta a lány elcsukló hangon. - Barry olyan aranyos fiú volt. Micsoda szerencsétlen baleset.
- Egyelőre még nem tudjuk biztosan, mi okozta Barry halálát. - szólt közbe Elena., de Lucas észrevétlenül megszorította a csuklóját. A lány nem leplezte meglepettségét a gesztus miatt, de nem szólt egy szót sem.
- Ezt úgy érti, hogy nem baleset volt? - kapta fel a fejét Pamela, és egy pillanatra még a szipogásról is megfeledkezett.
- Még folyik a bonctani vizsgálat, kisasszony. - mondta Lucas. - Szeretnék néhány kérdést feltenni a barátjával kapcsolatban.
- Kérdezzen csak felügyelő úr.
- Barry mindig pontosan szedte a gyógyszerét?
- Igen. Elég feledékeny ember tudott lenni, főleg, ha ideges volt valami miatt. De éppen ezért volt egy kis füzete. Amikor bevette a gyógyszerét, rögtön feljegyezte percre pontosan. És csipogója is volt, ami figyelmeztette.
- Ez érdekes. Hol tartotta a jegyzetfüzetet és a csipogóját?
- A füzetet mindig a táskájában hordta. A csipogóját pedig a zsebében tartotta.
- Értem. Volt mostanában komoly problémája Barrynek?Anyagi természetűek, például.
- Anyagi gondjai?Nem igazán. Csak olyan átlagosak. Szeretett volna többet félretenni.
- Volt valami konkrét dolog, amire gyűjtött?
- Nem. - válaszolta tétován a lány. - Legalábbis én nem tudok róla. Barry szeretett meglepni engem mindenfélével. Tavaly például egy párizsi hétvégével lepett meg. Nem tudtam róla semmit, amíg meg nem mutatta a repülőjegyeket. Erre is titokban tette félre a pénzt.
- Világos. Elnézést, de ezt is meg kell kérdeznem. Az önök kapcsolatával minden rendben volt?
- Megértem, hogy meg kell kérdeznie. Igen, rendben. Eltekintve néhány veszekedéstől, de csak apróságok miatt kaptunk hajba. Minden pár életében előfordul az ilyesmi. - válaszolta Pamela, majd újra sírásban tört ki. - Barry nagyon rendes és figyelmes fiú volt. Egyszerű lélek.
Lucas egy pillanatig elnézte a síró lányt, majd nagyot sóhajtott.
- Azt hiszem egyelőre elég a kérdésekből. Van aki hazavigye önt, kisasszony?
- Megkérem Kevint. - bólogatott a lány, majd elhagyta a szobát.
Lucas az íróasztal előtt állva beletúrt a hajába, megigazította a zakóját, majd Elenára nézett.
- Na?
- Mi na?
- Mi a véleményed? Még mindig nem hiszed, hogy baleset is lehetett? - kérdezte a felügyelő.
- Kérdéssel válaszolok. Még mindig nem hiszed, hogy gyilkosság is lehetett? A srác füzetet vezetett a gyógyszer bevételéről, és csipogója is volt. Ráadásul hosszú ideje szedte az orvosságot. Szerintem nem vette be kétszer.
- Látnunk kell a csipogót és a füzetet. Szólok a kórbonctani intézetbe, hogy először én akarom látni a személyes tárgyait. Gyere, a táskáját is nézzük meg. - mondta Lucas, majd az ajtó felé indult, de Elena utánaszólt.
- Miért szorítottad meg a karomat az előbb?
- Mert túl kemény voltál.
- De hát nem tudjuk egyértelműen, hogy baleset volt-e.
- De szegény lány most veszítette el a barátját. Amíg nincs bizonyíték, addig nem kell még egy problémával traktálni.
- Ja, értem... - húzta el a lány a száját, mintha nem értene egyet.
- Mi ez a „ja értem?”
- Semmi, semmi...
- Elena, ismerlek már annyira, hogy tudjam, nálad a „semmi” nem létezik, ha egy emberről van szó. Ha valamit tudsz, mondjad.
- Nem érdekes, nézzük meg Barry holmijait. És a cseresznye is ott van még. - vont vállat a lány, majd kinyitotta az irodaajtót és kilépett rajta.
- A cseresznye...Ez a nő a sírba visz engem.




- Jól vagy Pamela? - kérdezte Kevin, mikor autójával megállt a lány lakása előtt és leállította a motort.
- Nem, nem vagyok jól. Borzalmasan érzem magam. Beszélgethetnénk egy kicsit?
- Hát persze, ha ezt szeretnéd. - bólintott a fiú.

Felmentek Pamela lakásába, a lány pedig rögtön feltett főni egy kávét, majd helyet foglalt a nappaliban Kevin mellett.

Minden rendben lesz, ne aggódj. - vigasztalta a fiú.
- Tudom. De a rendőrség még nem biztos benne, hogy baleset volt-e vagy másról van szó.
- Úgy érted gyilkosságra gyanakszanak? Úristen.
- Az a barna hajú nő a zsűriből. A felügyelővel együtt nyomoz, vagy mi.
- Igen, Miss Elena Lane, tudom. - bólogatott Kevin.
- Ő mondta, hogy még nem biztosak semmiben.
- Véleményem szerint ő elég jól ismeri az embereket. Minden évben itt van ezen a versenyen és zsűrizik. Az első alkalommal, amikor találkoztunk, azt mondta, remek ötlet, hogy oregánót teszek a pulykafasírtba, de ne vigyem túlzásba, mert elnyomja a többi ízt.
- És ebben mi olyan nagy dolog? - kérdezte Pamela csodálkozva.
- Az, hogy előtte még sosem kóstolta a fasírtomat...

Igen, értem. Azért küldjék át a laborba. - mondta Lucas, majd dühösen nyomta meg a piros gombot a mobilján. - Barry Flynn csipogója az eséskor elrepedt. Viszont van benne valami mikrochip, ami talán eltárolt némi adatot, ami a segítségünkre lehet.
- Nézzük meg a jegyzetfüzetét is. - válaszolta Elena, miközben Barry táskája felé mutatott. A Lucas széthúzta a hátizsák cipzárját és keresni kezdte a füzetet. Rövidesen meg is találta. Fellapozta a mai dátumot.
- A gyógyszert Mr. Flynn reggel 8 óra 30 perckor vette be. Utána nincs írva semmi.
- Hol van a gyógyszeres doboz?
- Itt van. - vett elő a táskából Lucas egy átlátszó műanyag tégelyt.
- Szabad megnéznem? - kérdezte Elena, majd felvett egy gumikesztyűt, és szemügyre vette a dobozt, amit a felügyelő nyújtott át neki. - A címke szerint pontosan 16 napja váltották ki. 30 szemes, szóval ha minden nap egyet vett be, akkor még 14 szemnek kell lennie benne. - Elena megszámolta a tablettákat, majd bólintott. - Kettő hiányzik.
- Szóval a fiú mégiscsak többet vett be.
- Vagy többet adtak be neki. Még ha feledékeny is, kétlem, hogy háromszor vegye be egy nap azt a gyógyszert, amit csak egyszer kell. Egyébként meg már a második után összeesett volna.
- Így nem lett volna alkalma bevenni a harmadikat.
- Pontosan.
- A francba. Be kell szólnom a kapitányságra, hogy gyilkosság történt.
- Sajnálom, Steven.
- Megint ráhibáztál. - nézett a felügyelő Elenára, majd tárcsázta a kapitányság számát. Miután befejezte a telefonálást, újra a lány felé fordult. Akkor folytatódhat a kihallgatás, de most már kicsit más szemszögből nézve. Kinek lehetett indítéka megölni Barry Flynnt. A többi versenyzőnek lehetett. Ha jól tudom pénzdíj jár annak, aki megnyeri a versenyt.
- Pontosabban az első három helyezettnek. 10, 25 és 50 ezer font.
- Szép összegek. Kevesebbért is öltek már. - bólogatott Lucas. Akkor jöhetnek a versenyzők. Bejárásuk van az öltözőbe, hozzáfértek Lucas táskájához és lehetett alkalmuk beadni neki a plusz tablettákat.

- Én Pamela Elseynek is utánanéznék. - mondta Elena, mintha csak úgy mellékesen jegyezné meg.
- Nem fogom kihagyni a sorból.

II.

- Gyógyszertúladagolás - mondta a halottkém Lucasnak, miután megvizsgálta Barry Flynn holttestét. - A fiú túl sok gyógyszert vett be. A boncolás reméljük azt is elárulja, hogy mit.
- De miért? Öngyilkosság? Egy verseny előtt? Ennek semmi értelme. Véletlen baleset? - tanakodott a felügyelő.
- Az már az Ön dolga, hogy ezt kiderítse. - mondta az orvos, majd intett, hogy vihetik a testet.
- Várjanak. - intett Elena, majd odalépett a halotthoz és megnézte a száját anélkül, hogy hozzáért volna Barryhez. - Az ott egy kis cseresznye maradék. - mutatott a megfelelő helyre. Az orvos is megnézte, majd bólintott.
- Valóban az. - nyilván cseresznyét evett a halála előtt. - vonta meg a vállát, aztán intett Lucasnak és a halottszállítókkal együtt elhagyta az éttermet.
- Miért evett cseresznyét? - csodálkozott Elena.
- Nem tudom, biztos megkívánta. Miért olyan fontos ez? - nézett rá Lucas a fejét vakargató lányra.
- Azért mert főzni készült. Előtte nem eszünk és nem iszunk semmit, mert kóstolnunk kell majd. Az egyetlen, amit főzés előtt iszol, az egy korty száraz pezsgő, mert az semlegesíti az ízeket a szájban. Ezáltal jobban érzed majd az ízeket és az illatokat is. Na de cseresznye....
- Értem. - pislogott Lucas. - Gondolod, hogy ennek jelentősége van?
- Még nem tudom.
- Egyelőre én azt nem értem, hogyan került az a sok gyógyszer a szervezetébe. Utána kell nézni, hogy szedett-e rendszeresen valamit.
- Talán van itt olyan, aki ismerte őt közelebbről. Mondjuk az egyik versenyző. - mondta Elena.
- Igen. Mindegyiküket megkérdezem. - válaszolta Lucas.
Közben Cyntia és Mary lépett oda hozzájuk. Mary belekarolt Lucasba de közben Elenát tartotta szemmel.
- Stevie most itt kell maradnunk? - kérdezte unott hangon.
- Nektek nem muszáj. De nekem maradnom kell, amíg lezárom a dolgot. Valószínűleg csak véletlen baleset. Nem fog sokáig tartani.
- Én maradok kisfiam. És Mary is. Nem mehetünk haza. Nem hagyunk itt téged. - mondta határozottan Cyntia.
- Anya ez teljesen felesleges.
- Nem kisfiam. Megvárunk.
- Nekem mindegy, ahogy akarod. De akkor légy szíves ne nagyon mászkáljatok. Üljetek le, beszélgessetek, vagy ilyesmi.
- Persze. Nem leszünk a lábad alatt. - bólintott Mrs. Lucas, majd Elenához fordult. - Van már valami ötleted Elena?
- Én igazán nem akarok beleszólni a fiad munkájába. - emelte fel védekezőleg a kezeit a lány.
- Azért ha valami eszedbe jut, nyugodtan mondd el neki. Szerintem nem baleset volt. Valaki lehet, hogy meggyilkolta. - bólogatott az asszony.
- Jaj anya. Túl sok krimit olvasol mostanában. Nem szabad ilyen elhamarkodott kijelentéseket tenni.
- De hát akkor miért halt meg?
- Majd kiderítem anya, de nem kell mindenben gyilkosságot látni.
- Kisfiam, hiszen te vagy a nyomozó. Aki állandóan gyilkossággal találkozik. - értetlenkedett Cyntia.
- Valóban gyakran van dolgom gyilkossággal, de attól ez még lehet baleset. Na menjetek szépen és Maryvel igyatok egy teát. Tudnak inni valahol egy teát, Elena? - fordult a közben a gondolataiba merült lány felé.
- Hogy?Ja persze. Mindjárt szólok Federiconak.
- Köszönöm. - mondta Lucas, Elena pedig az étterem tulajdonosához vezette Cyntiát és Lucas barátnőjét. Fede mosolyogva ültette le őket a bárpulthoz és máris nekilátott a vízforralásnak.
Lucas eközben egy félre eső asztalhoz hívta a kilenc versenyzőt és leültette őket, majd Elenához fordult.
- Te is akarod követni az eseményeket?
- Csak ha nem zavarlak. - válaszolta a lány.
- Ne csináld ezt. - nézett rá a felügyelő kissé dühösen.
- Jól van. Igen, szeretném hallani, hogy mit mondanak. Igazából a zsebkendő miatt.
- Milyen zsebkendő?
- Majd utána elmondom. - válaszolta Elena. Lucas nézte őt egy pillanatig, aztán odalépett a versenyzőkhöz.
- A nevem Steven Lucas felügyelő. A Scotland Yard nyomozója vagyok. Csak néhány kérdésem lenne Barry Flynnel kapcsolatban. Önök közül ismerte valaki esetleg közelebbről Mr. Flynnt?
- Én igen. A barátom volt. - válaszolta egy fiatal fiú.
- Szabad a nevét?
- Kevin Brightmore vagyok.
- Rendben, Mr. Brightmore. Szeretnék önnel négyszemközt beszélni. A töbieket kérném, hogy addig várjanak türelmesen. Köszönöm. - bólintott Lucas, majd Brightmoreal és Elenával együtt bevonultak Federicoék irodájába.
Lucas és Brightmore leültek egymással szemben az íróasztalhoz, Elena azonban csak megállt a felügyelő mellett.
- Tehát Mr. Brightmore. Honnan ismerte Mr. Flynnt? - kérdezte Lucas.
- Még a szakácsiskolából. Osztálytársak voltunk. Jó barát volt. És remek szakács. Nagy jövő állt előtte. Hihetetlen, hogy halott. - válaszolta Kevin elcsukló hangon.
- Részvétem. Mr. Brightmore, a barátja szedett valamilyen gyógyszert?Úgy értem, állandó jelleggel.
- Igen, szívpanaszai voltak. Digitáliszt kellett szednie, vagy ilyesmit. Örökletes dolog volt nála, de gyógyszerrel kezelhető. Azt mondta az orvos, hogy hosszú élete lehet, ha betartja a kezelést. Gondolják, hogy mégis ebbe halt bele?
- Egyelőre nem tudunk semmi biztosat. A vizsgálatok majd kiderítik. - válaszolta Lucas. - A barátja kiegyensúlyozott volt?
- Persze. Ő nyugodt srác volt.
- Voltak nki munkahelyi, vagy magánéleti problémái?
- Kinek nincsenek. - vonta meg a vállát Brighton. - De ez miért fontos?
- Csak rutin kérdések. - vágta rá Lucas. - Milyen jellegű problémái voltak.
- Hát semmi különös. Csak olyan apró-cseprő dolgok. Barom főnök, alkalmanként hisztis barátnő.
- Tehát volt neki barátnője?
- Igen. Ő is itt van. Eljött megnézni a versenyt.
- Mi a hölgy neve?
- Pamela Elsey.
- Vele is beszélnem kell. Köszönöm Mr. Brightmore. Egyelőre ennyi. - bólintott Lucas, de mielőtt a srác kilépett volna az ajtón, Elena még utána szólt.
- Várjon egy pillanatra.
- Igen, Miss Lane?
- Összeütköztünk a folyosón a verseny kezdete előtt, igaz?
- Igen. - bólintott Kevin.
- Ön elhagyott egy fehér vászonzsebkendőt. Mire vissza akartam adni, már nem láttam sehol önt. Ezért odaadtam az egyik versenytársának, Bobby Sancheznek. Visszaadta?
- Nem, még nem. De majd akkor elkérem tőle. Köszönöm, Miss Lane. - bólintott a fiú, majd elhagyta az irodát.
- Különös. - dörzsölgette Elena az állát.
- Mi van ezzel a zsebkendővel?
- Talán semmi. De amikor a folyosón összeütköztem Kevinnel, zavartnak látszott. Az öltözők irányából jött. Elhagyta a zsebkendőt. Bobby pedig még nem adta vissza neki.
- Mit akarsz ezzel mondani? Ugye nem látsz te is többet az ügyben, mint anyám?
- Nem tudom Lucas. Miért pont most adagolta túl a gyógyszerét?
- Talán csak ideges volt a verseny miatt, és elfelejtette, hogy már bevette a gyógyszerét.
- Nem hiszem. Az ilyen gyógyszereket mindig ugyanakkor kell bevenni. Ha valaki régóta szedi, akkor ez már rutin. Nem tudom, furcsa az egész.
- Várjuk meg, mit mondd a boncorvos, rendben? Ráadásul nem értem, ha esetleg, ismétlem esetleg Barry Flynn halála nem baleset volt, akkor mi köze lenne az ügyhöz Brightmore zsebkendőjének?
- Még én se tudom. Csak idegesítenek a vászonzsebkendők, amik nem a gazdájuknál vannak. A mai világban, amikor mindenki eldobható papírzsebkendőt használ, egy vászonzsebkendő arra utal, hogy a tulajdonosa környezettudatos, és vigyáz a dolgaira. Ráadásul egy vászonzsebkendő elég nagy ahhoz, hogy feltűnő legyen, ha elhagyod. Nem tudom. Ráadásul egy darab anyag mindig jól jön, ha el akarod tüntetni az ujjlenyomataidat.
- Na jó, Elena. Látom te egyre inkább a gyilkosság felé hajlasz. De először beszéljünk a fiú barátnőjével, ezzel a Pamela Elseyvel, rendben?
- Igen, hogyne....

Edd meg, amit főztél!

I.

Elena késésben volt, így sietősre fogta a lépteit. Hivatalos volt a manchesteri Sabores de Angeles spanyol étterem évente megrendezésre kerülő szakácsversenyére. Őt is felkérték, hogy legyen az ötfős zsűri egyik tagja. A március eleje meglehetősen hűvös időt hozott még. Elena belépett az étterem hátsó ajtaján, ahol másik két zsűritag is várakozott már. A két férfi az étterem tulajdonosai, a García ikrek voltak. Florentino és Federico alacsony, fekete hajú, középkorú, mindig mosolygós alakok, akik Madridban születtek, de már tíz éve éltek Angliában. Amikor meglátták a lányt, szívélyesen üdvözölték.
- Hola, Elena. Como estás? - ölelte meg Federico.
- Bien. Y vos? - viszonozta Elena a köszöntést.
- Megvagyok, köszönöm.
- Elena, örülünk, hogy épségben ideértél. Kényelmesen utaztál? - üdvözölte Florentino is.
- Igen, köszönöm. És az újbóli felkérést is, hogy zsűrizhetek. - mosolygott a lány.
- Tudod, hogy minden évben szívesen látunk itt. Kellenek a zsűribe a világot megjárt ízlelőbimbóid!
Közben a negyedik zsűritag is megérkezett. John Bolton, egy neves gasztronómiai lap újságírója, és gasztroblogger, magas, kopaszodó, ballonkabátos figura. Üdvözölte a jelenlévőket. Néhány perc elteltével végül az ötödik bíró is betoppant. Ernesto Chiellino, egy olasz származású szakács, aki Londonban Michelin-csillagos éttermet vezet.
- Vale!Akkor megmutatom, hol tudjátok letenni a kabátokat és a táskákat. - mondta Florentino és beljebb invitálta a bírákat...

Lucas leparkolt az étterem bejárata előtt. Kiszállt az autóból, majd átment a másik oldalra, hogy kinyissa az ajtót az édesanyjának és a barátnőjének.
- Nagyon örülök, hogy szabadságot tudtál kérni a hétvégére, kisfiam. Erre az eseményre nagyon nehéz lett volna asztalt foglalni, de mivel Elena mindjárt három meghívót is küldött, szomorú lettem volna, ha ki kell hagynunk. - mondta Cyntia.
- Igen anya, de siessünk egy kicsit. - bólogatott a felügyelő.
- Még sosem voltam ilyen eseményen, de nagyon kíváncsi vagyok rá. Milyen izgalmas, hogy mi is megkóstolhatjuk azokat az ételeket, amelyeket a tíz versenyző készít!Ó, és Elena mondta a telefonban, hogy a végén még valami híres zenész is fellép, de azt nem akarta elárulni, hogy kicsoda. Azt mondta meglepetés, de biztosan tetszeni fog nekem. Olyan izgatott vagyok.
- Igen, anya. Mindannyian kíváncsiak vagyunk.
- Én meg erre az Elena Lanere vagyok kíváncsi. - súgta oda Lucasnak a barátnője, miközben beléptek a vendéglő ajtaján.
- Miért?
- Mert anyád minden mondatában megemlíti. - húzta el a száját a lány.
- Ők nagyon jól összebarátkoztak a múlt hónapban. - sóhajtott Lucas, majd a kabátja belső zsebéből elővette a meghívókat és átnyújtotta az ültető hostessnek, aki az asztalukhoz kísérte őket. Éppen leülni készültek, amikor Elena megpillantotta őket. Széles mosollyal az arcán sietett oda az asztalukhoz.
- Cyntia!Nagyon örülök, hogy el tudtatok jönni. - ölelte meg az asszonyt.
- Elena, köszönjük a meghívást. Örülök, hogy újra látlak. - válaszolta Cyntia.
- Hogy vagy Steven? - nyújtotta oda a kezét Elena a felügyelőnek.

Köszönöm jól. És te?
- Én is. - bólintott a lány, majd Lucas barátnőjére tévedt a tekintete. Néhány pillanatnyi kínos csönd állt be. A két nő egymást bámult, Lucas pedig Elenát. Aztán Cyntia oldalba bökte a fiát, mire az felocsúdott.
- Ó, bocsánat. Elena, hadd mutassam be neked Mary Palmert, a barátnőmet. Mary, ő itt Elena Lane, a kiváló szakácsnő és világjáró.
- Nagyon örülök, Mary. Remélem jól fogod érezni magad ma este és sok finom ételt fogsz kóstolni.
- Köszönöm. - bólintott Mary, miközben kissé fellengzős modorban végigmérte a lányt.

Újabb néhány másodperces szünet következett, amit Elena tört meg.
- Nos, akkor én hátramegyek a többi zsűritaghoz. Kellemes estét.
Elena kipirult arccal sietett hátra a konyhába.
- Felfuvalkodott kis liba. - morogta az orra alatt. A raktár felé tartott, ahol a húsokat tárolják, hogy kicsit lehűtse magát, amikor a folyosón nekiütközött az egyik versenyzőnek, egy fiatal fiúnak.
- Bocsánat, Miss Lane. - mondta a fiú zavartan, de közben nem Elenára nézett, hanem a folyosó vége felé bámult idegesen.
- Semmi baj, az én hibám. - válaszolta Elena mosolyogva, és elsétáltak egymás mellett. A fiú eltűnt a szeme elől, és ekkor vette észre, hogy elejtette egy fehér zsebkendőt. Utána akarta vinni, de végül jobbnak látta, ha odaadja egy másik versenyzőnek, hátha az majd átadja a srácnak...



Amikor senki sem volt ott, belopódzott az öltözőbe, és elővette a zsebéből a kis fiolát. Úgy gondolta, senki sem fog gyilkosságra gyanakodni. Jól megtervezett mindent. Senkit sem fognak hibáztatni. Ennek így kell történnie.
Beletette a tablettákat a táskába, egyet pedig kivett és porrá törte. Elkeverte az italban, megtörölte a kezét a zsebkendőjében, majd a két pohárral a kezében mosolyogva lépett ki az öltözőből.
Éppen szembe találkoztak.
- Barry, gyere, igyunk erre a remek napra. Biztosan nagy sikered lesz. - nyújtotta át áldozatának a vörösbort.
- Köszönöm. Remélem is, bár erős a mezőny. - válaszolta Barry, majd koccintottak és kiitta a poharat...



Federico nyitóbeszéde után, a tíz versenyző felállt a pultok mögé és elkezdték készíteni az előételt, amelyre húsz perc állt a rendelkezésükre. A meghívott vendégek izgatottan nézték a serénykedő szakácsokat, a zsűritagok pedig beszélgettek és a séfek mozdulatait figyelték. Elena felfigyelt rá, hogy az egyik szakács imbolyogni kezd a pultja mögött.
- Valami nem stimmel Barry Flynnel. - súgta oda Florentinonak.

A következő pillanatban Barry kiejtette a kését a kezéből és a padlóra esett.
Minden szakács abbahagyta a tevékenységét, Elena és Lucas pedig egyszerre szaladtak oda a férfihoz.
- Rosszul lett?Van pulzusa? - kérdezték páran.
Lucas leguggolt Barry mellé, és két ujját a nyaki ütőerére helyezte. Néhány pillanat múlva ránézett a feléjük hajoló Elenára, és megrázta a fejét.
- Meghalt.
Az emberek döbbent arccal nézték a halott férfit, két idősebb hölgy pedig elájult a sokktól.
Elena felegyenesedett és egy fehér zsebkendő jutott az eszébe...

Már megint megleptek!:)

Megint kaptam egy elismerést, amit nagyon köszönök Dettinek!:)

Szabályok:
1. Írj magadról 11 dolgot.
2. Válaszolj 11 kérdésre.
3. Írj 11 kérdést.
4. Küldd tovább 11 blognak.


11 dolog magamról:

1. 25 éves vagyok.
2. Szeretem a matekot.
3. Utálom a sóskát.
4. Nehezen viselem az igazságtalanságot.
5. Szívesen végeznék önkéntes munkát Afrikában vagy Dél-Amerikában.
6. Imádom a hatalmas marhasteakeket jól átsütve, főtt kukoricával.
7. Rágom a körmömet.
8. Néha úgy érzem, nem erre a bolygóra kellett volna születnem...
9. Van olyan, hogy sétálok az utcán, és magam körül lassított felvételben látom az embereket.
10. Igyekszem sokat és sokfélét olvasni.
11. Botlábú vagyok, egyáltalán nem tudok táncolni!



Tangolita (Detti) kérdései:

1. Hiszel Istenben?
Istenben igen, csak némely földi szolgájában kételkedem.
2. Kisgyerekként mi volt a kedvenc meséd.
Andersen: Két gyertya
3. Hiszel a véletlenekben?
Nem!
4.  Melyik három dolgot vinnéd magaddal egy lakatlan szigetre?
Továbbra is éles bicska, szemüveglencse, Gonzalo Higuaín!:)
5. Kedvenc süteményed?
Anya gerbeaud-ja!:)
6. Ki vagy mi inspirál az írásban?
Zenék, amiket hallgatok. Mindig másfajta.
7. Milyen zenét szeretsz?
Uhhh, Nickelback-től Alejandro Sanzon át Mozartig sokfélét!
8. Melyik országban élnél szívesen?
Élnék Spanyolországban, Argentínában, de például Mozambikban is.
9. Premier League vagy La Liga?
Egyértelműen a spanyolok!:)
10. Hol laksz?
Miskolcon.:)
11. Hogyan látod magad 5 év múlva?
30 évesnek!:)



Kérdéseim:

1. Akciófilm Tom Cruise-al a főszerepben, vagy fekete-fehér film Fellini rendezésében?
2. Ha lenne egy időgéped, melyik korba mennél vissza vele?
3. Hiszel abban, hogy más dimenziók is vannak a világon azon kívül, amit az ember érzékelni képes?
4. Számodra mi a legfontosabb tulajdonság egy emberben, amitől felnézel rá?
5. Ki tudod rakni a Rubik-kockát?
6. Legemlékezetesebb gyerekkori élményed?
7. Kedvenc műsorod a tévében?
8. Autó vagy bicikli?
9. Szerinted meddig akarják még forgatni a Barátok köztöt?
10. Rossz szokásod?
11. Miért nem ütötte agyon Noé a két szúnyogot?



Továbbadom:

Un sueno en realidad
Corazones
Two worlds
Rex felügyelő fanfic
Egyfolytában megyek tovább és tovább...
Elfuthatsz, de nem menekülhetsz
El mundo detras
Kézzel lábbal
Futball princess